Örülök ha minden kásás körülöttem, az Implodes pedig csak egyre kavarja tovább az unalom keltette sűrűségeket. A szobák funkcionális berendezéseire alig ülhet le a por, ha mégis, akkor azt nosztalgikus bájjal teszi meg. Annyira végtelenül unatkozom (pedig mennyi teendő volna!), hogy lomtalanításkor lassan engem is ki fognak dobni a szocreál puffal együtt. Határozott nemet mondok a cselekvésre, a figyelmeztető cetlikre és az örömre. 

Egyszer elhatározhatnánk végre, hogy meddig tart ez az unalom. Ki lehetne számítani a végét, mert én biztos vagyok benne, hogy képesek vagyunk rá. Jól emlékszem arra, amikor legalább 5-6 évig megállás nélkül unatkoztam, talán még most is tart, ki tudja?! Sajnos ezt senki sem jegyzi le a naplójába, kár érte, pedig én szívesen olvasgatnék ilyesmit. Az Implodes sokszor segít, amikor éppenséggel unatkozom. Nem mellesleg valószínűleg ők is ezt teszik; mint minden kockásinges hazudozó, ők sem gondolhatják komolyan amit csinálnak. Ökörvér meg Fekete Föld, na persze, biztosan szimbólumok, amiket értenünk kellene. Hagyjuk már! Az egyszerűbbek és a bonyolultabbak, ezt akarod mondani, igaz?! Én tudom hogy az előbbieknek fogalmuk sincs arról, hogy az utóbbiaknak bele kellene halniuk az őrületbe, mert soha egy normális mondat nem hagyta el a szájukat, de ettől még egy csaló maradsz te is, meg se próbáld tagadni. Nem kisbarátom, engem egy kicsit sem érdekel, hogy egyszerűen remek amit csinálsz, ki akarom mondani hogy egy koszos kis szarjancsi vagy, és ezt te is nagyon jól tudod!

Na ezért jó az Implodes. Az x helyére tetszés szerint bemásolható író hosszas tapasztalata a semmittevésről. Jöhetsz-mehetsz, de ilyen egyszerű mint ezek az srácok, sohasem lehetsz. Bár nem olvastam még velük készült interjút (nem is tervezem) ,de így látatlanban is büszke vagyok rájuk, amiért ilyen végtelen egyszerűséggel közvetíteni tudták azt a gyomorforgatóan giccses unatkozást, amit eddig még nem volt divat megzenésíteni. Ehhez nem is tudok többet hozzáfűzni, csak annyit, hogy ha néha napján nem a tükörben simogatjuk az állunkat, és valamiféle isteni megszállottság révén rádöbbenünk arra a mérhetetlen semmittevésre, amit mi képesek vagyunk a "hétköznapok" szóval illetni, akkor hallgassuk meg az Implodes két nagylemezét. Így is csak vergődő senkik maradunk, de ez a lényünkhöz alapvetően mégis csak hűtlen felismerés legalább újabb bónusz órákat garantál a tükör előtt való álldogáláshoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.